2013. augusztus 14., szerda

11. fejezet - Érzelmek Part II.

11. fejezet - Sérülések Part II.

Semmi nyomát nem találtuk annak, hogy Nate itt lenne... de mégis teljesen olyan érzésem van mintha figyelnének. Mintha figyelne. Lucas már fél órája felszívódott.. Magnus pedig egy tündér lánnyal beszélget. Most, hogy kicsit egyedül vagyok a gondolataimmal újra megtalált a Jev miatti rossz hangulat de próbálom elnyomni. Kellemes zene szól, a társaság is tűrhető.
- Magnus.. szerzek valami frissítőt. - mondtam neki és már el is tűntem a tömegben a bárpult irányába.
A bárpultnál egy-két emberen kívül nem volt senki. Jobban mondva egy vérfarkaspáron és egy igen helyes tündérfiún kívül üres volt erre fele a terem. Miután végig néztem a kínálatot a pezsgőnél döntöttem. Volt itt minden féle tündér ital is de okos ember azokból nem iszik. Csupa kábítószer az egész, elszállsz tőlük jó messzire.
A pezsgőmet kortyolgatva leültem egy székre a pult mellett és végig járattam a szemem a tömegen. Mindenki nevetgélt, beszélgetett, táncolt és szórakozott. A rövid kihívó ruháktól kezdve a földet súrolókig mindenfélét lehetett látni a nőkön, a férfiak pedig mind fekete öltönyben voltak. Persze Magnusnak ez is csillogott...
- Hello kislány. Mit iszol? - jött a hang a hátam mögül majd Lucas telepedett le a mellettem lévő székre.
- Ne kislányozz. - mordultam rá majd visszafordultam a táncoló tömeg felé. Ezzel jelezve, hogy nem akarok vele beszélgetni.
- Oké.. bocsánat. - mondta halkabban de vigyorgott közbe.
- Hova tűntél amúgy? - kérdeztem tőle. Ha már úgyse fogta a jelzésem, hogy nem akarok vele beszélni... Legszívesebben letörölném azt a vigyort a szájáról.
- Nézelődtem. - válaszolt kurtán majd leugrott a székről és megfogta a kezem.
- Szabad egy táncra hölgyem? - kérdezte vigyorogva miközben most meghajolt és egy csókot adott a kézfejemre.
- Igen. - motyogtam neki meglepődve. Miközben oda vezetett a tánctérre még mindig csak azon csodálkoztam, hogy egyből beleegyeztem. Várjunk.. Ez.. Ohh a francba!
- Lucas.. még egyszer ilyet csinálsz esküszöm megöllek. Felfogtad? Engem ne manipulálj. - sziszegtem neki miközben próbáltam lerázni magamról a kezét.
- Csak egy kis lökést adtam. Beszélni akarok veled kettesben.. ha ott maradunk vagy a tündér hallgat ki minket vagy a meleg öribarid jön oda zaklatni. - mondta kedvesen és erősebbre vette a szorítást a derekamon ezzel megakadályozva a kiszabadulásomat.
- Arról még nem hallottál, hogy kommunikáció?! Mondhattad volna azt is, hogy hé gyere már egy kicsit félre, mondani akarok valamit. Áh.. felejtsd el. Mondd inkább. - mondtam neki fáradtan. Lucas egyáltalán nem olyan mint Jev.. bár jobban belegondolva.. Jevet félre ismertem. Ő is ugyan ilyen rossz.. Nem véletlenül buktak le.
- Miközben nézelődtem.. Ki hallgattam egy-két alvilágit. Azt pletykálják valaki kinyitotta a pokol kapuját. Nem tudom mennyi igaz ebből.. de ha ez megtörtént akkor hamarosan nagy bajban leszünk. A bátyád.. Nate is ezért tudott megkeresni. Nem tudom ki lehet olyan erős, hogy kinyissa.. De sajnos azt kell mondanom, hogy ha ilyen erős alak áll a másik oldalon akkor még mi sem tudunk segíteni.. Idén vagyok hétszáz éves Tessa és még soha nem történt ilyen.. - suttogta a fülembe miközben körbe-körbe forogtunk.
Mi az, hogy nyitva van a pokol kapuja? Soha nem lesz itt nyugodtság?! Ha ezt a Klávé megtudja akkor a darabjaira hullik.. azt se bírták ép ésszel felfogni, hogy a mai napig léteznek Bukott Angyalok.. és, hogy a Földön járnak nem pedig a pokolban vannak leláncolva. Akkor ha ezt megtudják? Uhhm..
- Mennyi esélyt adsz annak, hogy ez igaz? - nyögtem a mennyezetet bámulva. A forgástól kezdtem kicsit szédülni.. és azt hiszem a pezsgő is ludas.
- Nem tudom.. remélem, hogy tényleg csak pletyka. Még Isabella se erős ennyire... - válaszolt elgondolkozva.
- Isabella?! Előbb azt mondtad nem tudod ki lehetett... - mordultam fel. Na tessék lebukott. Hazudik.
- Csak rá tudok gondolni.. Senki másnak nem lenne érdeke a Pokol teremtményeit maga mellé állítani. - kaptam a választ miközben végre elengedett és lekísért a tánctérről.
- Ez alatt  a Bukottakat érted? - kérdeztem ijedten majd meg se vártam a választ, elkezdtem Magnust keresni a tömegben.
- Többek között... - suttogta Lucas most már csak magának.

Amint megtaláltam Magnust és elmondtam neki amit Lucastól tudtam meg azonnal nyitott egy portált. Először azt hittem amennyire ideges még képes és most rögtön Idirisbe repít minket de szerencsére haza mentünk. Őszintén féltem, hogy oda megyünk.. Képes lenne rá. Ami egyben lenyűgöző és hatalmas ostobaság.
Magnus, Alec és Lucas majd pár perccel később Daniel és Jack is a konyhában voltak és ott tárgyalták ki az este eseményeit a mahagóni asztal felett. Mivel feleslegesnek éreztem magam, csináltam nekik kávét és teát majd elköszönve mindenkitől a szobámba menekültem.
Levetkőztem és beálltam a zuhany alá. A forró víznek minden egyes cseppje jól esett a bőrömnek. Tizenöt perccel később most már pizsamában álltam a tükör előtt és a tükörképem vizsgáltam. Most, hogy lemostam a festéket a szememről és letöröltem a rúzst elég ijesztően néztem ki. Az utóbbi időben fogytam, az arcom kicsit beesett és a szemem alatt most, hogy nem takarta jótékony alapozó csúnyán látszottak a táskáim a kialvatlanságtól.
Az ágyamban fekve néztem a plafont és azon gondolkoztam, hogy mekkora kudarc volt az este. Nate miatt mentünk oda és nem volt ott. Viszont amit Lucas megtudott.. az hasznos. Ha másért nem, ezért megérte. Mivel az álom nem jött a szememre, oda sétáltam az ablakhoz és kibámultam rajta. A csillagok ragyogtak az égen és a nyitott ablakon langyos szellő kúszott be körülöttem a szobába. Nem hiába a tavasz és az ősz a kedvenc évszakom..
Hirtelen ötlettől vezérelve kisurrantam az ajtómon és az előszobába cipőt húztam majd halkan kiléptem a lépcsőházba. A többiek konkrétan annyira egymásba feledkeztek az asztal felett, hogy nem vették észre amikor elsuhantam mellettük. Magnus lakása a legfelső emeleten van szerencsére és nincs szomszédja. Még nagyobb szerencse...
Először lefelé indultam a lépcsőn de a szemem megakadt egy létrán. Valószínű, hogy a tetőre jutok vele..
Miután óvatosan fellépkedtem a fokokon és kis nehézség árán de kinyitottam a csapóajtót felhúztam magam a peremig. Azonnal nyugodtság fogott el ahogy az éjszakai égbolt elterült felettem. A csillagokat mindig is gyönyörűnek tartottam.
Legyőzve az enyhe remegést a gyomromban oda sétáltam a tető széléig és lenéztem az előttem elterülő utcára. Az az egy-két emberek akik erre felé sétáltak olyan aprónak tűntek innen. Bárcsak mindig ilyen egyszerű lenne, feljövök ide és megnyugszom. Csakhogy van amikor ez se használ. Amikor Írországban laktam akkor is mindig ez volt a stratégiám ha valami felidegesített csak kifeküdtem a fűbe és bámultam a csillagokat. Most pedig belül még mindig az idegesség fojtogat.
A tető meglepően tiszta volt.. Talán rajtam kívül más is ki szokott ide ülni. Körbe jártam rajta majd a közepéhez sétáltam és hanyatt feküdtem és elvesztem a csillagok szépségében.
Nem tudom mennyi ideje feküdhettem ott de a hold már teljesen az ég másik felére került. Nem volt még egészen telihold de így is hatalmas volt. Lehet, hogy oda kéne költöznöm. Szerintem ott nincsenek démonok és más szörnyű dolgok. Hmm... Majd hirtelen rám tört a kuncogás.. Ilyen hülyeségen gondolkozni, elköltözni a holdra?
Amíg oda nem ért mellém és egy kis fuvallat nem jelezte, hogy ott van észre se vettem, hogy rajtam kívül más is van a tetőn. Először nem néztem fel, azt gondoltam Magnus vagy Alec jött megnézni mert még is észre vettek amikor kisurrantam. De nem ők voltak..

 "Ahogy fölém hajolt eltakarta a csillagokat és a meleg lehelete csiklandozta az arcom. Szinte minden ellenállásom megszűnt és csak üresség maradt. Úgy éreztem magam mintha csak szemlélő lennék a testemben. Ugyanúgy éreztem, hallottam de mégis teljesen más volt. Egyszerre voltam önmagam és valaki más. Éreztem egy halvány késztetést az agyam hátsó zugában, hogy el kéne löknöm és elrohanni innen de pár másodperc múlva az is megszűnt.
- Tudod mióta vágyom erre? - suttogta a fülembe és egy lehelet könnyű csókot adott a fülem alá arra a nagyon érzékeny pontra. Valami megmozdult bennem, nem voltam biztos benne, hogy ez jó. Sőt.. nagyon nem jó! Mit művelek?! Felakartam ülni de nem bírtam, oda voltam szegezve a földhöz pedig egy ujjal nem ért hozzám. Hang se jött ki a számon csak némán tátogtam. Pár másodperc múlva újra nyugodság öntött el, megfeledkeztem arról, hogy ki akarok szabadulni. Ugyan minek akarnék kiszabadulni? Olyan jó itt.. Vele.. "
A fejem kába volt, és szédültem. Kellett pár perc mire a látásom is teljesen vissza jött, addig úgy láttam mindent mintha egy nagyon piszkos üvegen keresztül nézelődnék.
- Ez meg mi a franc volt? - kérdeztem tőle suttogva. A remegés még mindig bennem volt és enyhén össze ütődtek a fogaim miközben megszólaltam.
- Nem tudom.. Nem akartam. - nyögte most már előttem térdelve és úgy szorította a térdeit mintha kapaszkodna.
- Nem akartad? Nem akartad?! Megtetted... akármi is volt ez. Mégis mi volt ez? - emelkedett meg a hangom miközben a düh elöntött. Ez az egész képzelgés vagy mi volt ez..
- Semmi nem volt ez. Csak szórakoztam veled. Sajnálom. - mondta most már vigyorogva és minden gyötrelem eltűnt az arcáról és a testtartása is megváltozott. Itt valami nem stimmel.. valami nagyon nem stimmel.
- Hogy mondhatod ezt? Mi.. te..és én... mi.. Jézusom! Ugye ez csak a fejemben történt meg.. igazából... - dadogtam most már ijedten. Azt hiszem most fogtam fel teljesen mi is játszódott le az imént köztünk.
- Igazából nem történt semmi kislány. Nyugi. - dobta még oda felém majd egyszerűen felállt, oda sétált a tető pereméig és leugrott. Először még nagyobb ijedség fogott el majd megnyugodtam. Nekik ez meg se kottyan.
Legszívesebben még a történtek után is oda rohantam volna megnézni, hogy biztos nem esett baja de a lábaim nem engedelmeskedtek. Ott ültem a tető közepén és bambán bámultam magam elé és nem hittem el mi történt.
Lucas megbabrálta az elmém... és nem akárhogy.


Remélem felcsigáztalak titeket... és jobban fogjátok várni a 12. fejezetet.. :D
Puszi
Juce

6 megjegyzés:

  1. Szia Juce!
    Húha. Ez a rész, te! :)
    Először nagyon meglepett, hogy tudta Lucas manipulálni Tessát, de aztán csak leesett. :) Épp most fejeztem be a Csitt, csittet, de így is kellett egy kis idő, hogy fölfogjam. Na sebaj, a lényeg, hogy megvan! :)
    Aztán meg lenne egy kérdésem is: hogyhogy nem látta Tessa Jevet, és fordítva? Egy bálon voltak nem?
    Nyugodtság... Ezen a szón jót mulattam. Nagyon tetszik! Lesz még több is? :D
    És a végére tartogattam a legjobbat. Most jól rászedtél, mert azt hittem Jev van a tetőn. De mikor kiderült, hogy Lucas... Szerintem el akarja csábítani Tessát.
    Btw, követem a példádat és máskor én is kifekszem a tetőre Perseridákat lesni.Bár még nem tudom, hogy fogok kijutni, mert még sosem voltam fönt, de majd megoldom. :)
    Siess a folytatással, már alig várom mi lesz ebből a Lucas-Jev-Tessa körből. :)
    xxx Denny

    Ui: Mivel csinálod a rúnákat?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Denny! :)
      Igen ezt a manipulálóst én annyira nem boncolgatom ki mint a Csitt-csitt sorozat, így aki azt nem olvasta egyből nem tud rájönni.. :) Hogy tetszett amúgy a könyv? Gépen olvasod vagy könyvben van meg? :) Hát Jev elkerülte direkt mivel ugye Isabella feltétele az volt, hogy hagyja békén. Így mindent megtesz, hogy ne kerüljön vele kapcsolatba. A bálon pedig sokan voltak... szóval így sikerült neki. :) Hát próbálkozok több vicces dolgot belefirkantani.. de sajnos sokszor ami nekem vicces az másnak nem biztos! :D Igen az volt a cél, ezért is csak a végén írtam oda, hogy Lucas :P Nem nehéz kijutni a tetőkre.. mondjuk a mienk levan lakatolva így el kellett kérnem a közösképviselőtől a kulcsát. :D
      Már elkezdtem a 12. fejezetet de most sokat dolgozom és fáradt vagyok.. agyilag :S :D
      A rúnákat papírra rajzoltam és egyszerű alkoholos filccel színeztem ki őket, aztán kivágtam.. ennyi! :)

      Puszi
      Juce

      Törlés
    2. Először kicsit zavaros volt, de Folt nagyon megnyerte a tetszésem. Főleg ezzel a biológia óra dologgal, hogy hogyan "kéne/lehet" megismerkedni a partnerrel. :)
      Aztán meg leesett az állam, hogy ki is igazából a fő gonosz. Meg, hogy Nora leugrott arról a gerendáról. Nem is tudom, de valahogy a tornatermes jelenet volt a kedvenc részem. :D
      A végén még egész könyvismertetőt írok itt róla... Amúgy már elkezdtem a második részét. Ugye az a Crescendo? :)
      Sajnos nincs meg könyvben, így rajongói fordításban olvasom a gépen. :)
      Igen nekem is sokszor ez a bajom. Viccesnek találok egy szót vagy jelenetet, de más nem érti a dolgot. :)
      Szerintem a miénk is. De majd megnézem, csak félek hogy rajtakap a szomszéd. :D
      Aha. Szóval nekem ezért nem sikerült. Én egyből az alkoholos filc után nyúltam. Mondjuk az Angyali Erő rúna így is alig akart eltűnni a csuklómról. Nem épp papír, de nem volt más kéznél. :D
      xxx Denny

      Törlés
    3. Hát igen.. Folt nekem is a szívem egyik csücske! :D
      Én is gépen olvastam mindegyiket és nekem is rajongói fordításban van meg a 3.-tól. Ha kell szívesen elküldöm a többit! A 2. a Crescendo, 3. a Silence és a 4. a Finale. :) De amúgy tervezem szépen lassan megvenni őket rendes könyvben, hogy a könyvespolcomon ülhessenek! :) Én most tervezem a 4. tetoválásom ami egy idézet a Végzet ereklyéi sorozatban láttam meg és beleszerettem. Szóval ez is kicsit ilyen Árnyvadászos :)))

      Puszillak

      Törlés
    4. Köszönöm, de mindegyik megvan, csak nem tudtam milyen sorban jönnek. De gáz. :D Én is majd meg szeretném, de mindig valami előbb került a kezembe. Pl. a Bane krónikák első része. :) Úgyhogy csúsztatnom kell a drágámat. :)
      Tényleg? Eddig milyen tetkóid vannak? :) Én majd a rúnák közül akarok egy párat, elsőnek az Angyali Erő rúnát, csak még nem tudom hova, meg félek is a tűtől. :P :D
      xxx Denny

      Törlés
  2. Igen nekem is igy van :D Hát van egy a lapockámon (6 db pillangó) van a csuklómon (angolul az h remény: hope) illetve a kulcscsontomnál 2 betű ( A: Andrea E: Erzsébet) :) és most jön majd a 4. alkalra :) szerintem nem olyan vészes, ki lehet birni :)

    VálaszTörlés