4. fejezet - Vacsora és meglepi

Nem bírtam tovább... :$

4. fejezet  

Vacsora és meglepi

Jobban ment mint gondoltam. Magnus nem kérdezősködött hogy, ki Jev és főleg hogy, mit keres itt.. Mért nem szóltam róla stb... Alec meg igazán édes. Jajj annyira örülök neki meg Magnusnak. Teljesen össze illenek és úgy civakodnak mintha már legalább 80 éves házaspár lennének.
- Elnézést mit is mondtál, honnan ismeritek egymást? - kérdezte Magnus két falat fagylalt között majd Jevre pillantott. Ó baszki, elszóltam magam..
- Tessa segít nekem megtalálni valakit. - válaszolta Jev teljes nyugalommal miközben én leizzadtam. Az az igazság hogy, egyenlőre nem akarok Magnusnak elárulni semmit. Főleg mivel azt se tudom szabad-e.. Lehet hogy, az is tilos. Tessa, Tessa mibe keveredtél?
- Óóó ez igazán kedves. Nem is értem mért nem említette ezt nekem a drága Tessym! - válaszolta kedvesen Magnus de ismertem már annyira, hogy tudjam ez csak látszat és belül dühöng amiért titkolózok előtte. Szerencsémre többnyire úriember és majd csak akkor fog kiakadni ha Jev és Alec nem lesz szem és fültanúja..
- Igen igen, én ilyen kedves lány vagyok. - mondtam Magnusnak türelmetlenül majd megböktem a könyökömmel. Magnus vágott egy grimaszt de bólintott egy icipicit, ebből tudtam hogy, vissza fogja magát a vacsora további részén.
- Tessa köszönöm ezt a finom vacsorát és a jó társaságot. Tényleg örülök, hogy végre megismerhettelek téged és remélem minél hamarabb viszont látlak New Yorkban. - mondta Alec egy kicsit szégyenlős mosollyal.
- Én köszönöm, hogy feldobtátok az estém és én is nagyon örülök hogy, megismerhettelek. Remélhetőleg hamar végzek itt aztán már sietek is hozzátok! - mondtam neki egy hatalmas mosollyal az arcomon.
- Tessym akkor mi elköszönünk - mondta Magnus majd felállt és nyújtózkodni kezdett. Alec követte a példáját majd oda sétált az előszobába a kabátjukért. Miközben Magnus felsegítette a kabátot Alecra, Jevet néztem. Teljes nyugalommal támaszkodott a konyhapulton és nézte ahogy kikísérem őket.
- Jajj de udvariatlan vagyok! - csapott Magnus a homlokára. - Jev örülök hogy, megismertelek! Szerintem fogunk mi még találkozni. - mondta Magnus egy féloldalas mosoly kíséretében majd egy kacsintást küldött felém. Amire én cékla vörös lettem. Ezt tuti azért kaptam mert nem árultam el neki semmit Jevről.. Francba.
- Sziasztok! - köszönt egyszerre Magnus és Alec mire mi is kórusban köszöntünk el tőlük Jevvel.

Kisebb harci sérülésekkel de túléltem a vacsorát. Most pedig itt ülök a konyhába Jevvel és nézem ahogy a rajzaimat lapozgatja.
- Nagyon jól rajzolsz Angyalom. - mondta Jev miközben még mindig a rajzaimat tanulmányozta. Olyan gyönyörű fekete szemei vannak.. néha úgy érzem ha hosszabb ideig nézem, elveszek benne.
- Köszönöm. - válaszoltam neki elbambulva. - Öhm Jev.. kérdezhetek  valamit? Délután amikor itt voltál... mért kísértél be az ágyhoz? Azért hittem hogy... - kérdeztem tőle lesütött szemmel. Tiszta hülyének érzem magam...
- Kiíváncsi voltam bízol-e bennem.. és az hogy, simán megcsináltad volna akkor is bár kétségtelenül nem ment volna az alvás amennyire remegtél.. de megpróbáltad volna.. a kedvemért. Kíváncsi voltam.. csak ennyi. - mondta Jev miközben próbált a szemembe nézni de én feltűnően kerültem a szemkontaktust.
- Itt maradsz addig amíg.. - miközben átkoztam magam azért amiért megremegett a hangom észre vettem hogy, Jev mosolyog. - Most mért nevetsz ki? - kérdeztem tőle sértődötten.
- Nem nevetlek ki csak olyan édes amikor zavarban vagy. Rajtad múlik, ha szeretnéd itt maradok de el is mehetek. Te döntesz Angyalom. - mondta majd felállt és a mosogatóhoz sétált. Megengedte a vizet majd neki állt elmosogatni a koszos tányérokat.
- Jev mit csinálsz? Vendég vagy te is, nem kell mosogatnod. - mondtam neki nevetve. Oda sétáltam hozzá és felültem a konyhapultra.
- Ne tiltakozz - mondta már ő is nevetve majd lefröcskölt a vízzel. - Elmosogatok és nem tiltakozhatsz ellene. Megéretted? - kérdezte Jev miközben próbált szigorú arcot vágni. Én meg majdnem megfulladtam a nevetéstől.
- Értettem Uram! - válaszoltam neki fulladozva.

Jevvel megegyeztünk hogy, haza megy.. ha nincs a közelben nyugodtabb vagyok és talán eltudok annyira lazulni, hogy sikerüljön az álmomban megtalálnia. Megbabonázva néztem az ajtófélfának dőlve ahogy felveszi a kabátját és beletúr a hajába. Uhh.. én is beletúrnék a hajába...
- Szép álmokat Angyalom.. - suttogta Jev majd megszorította a kezem. Bátorításnak szánta szerintem de én még jobban elgyengültem tőle.
- Reméljük meg lesz.. - suttogtam én is mivel alig jött ki hang a számon. Ezzel Jev becsukta maga mögött az ajtót.
Miután elment még elpakoltam a konyhában a maradékot a fürdőbe mentem hogy, lezuhanyozzak. Jól esett a forró víz a bőrömnek és a lelkemnek is. A szobába menet még át fésültem a hajam majd a törölközőt lecseréltem a pizsamámra ami egy boxer alsóból és egy hatalmas pólóból áll.
Miután kényelmesen elhelyezkedtem az ágyban lekapcsoltam a kis villanyt. Nem gondoltam volna hogy, eltudok aludni de kb úgy aludtam el mintha fejbe vágtak volna.

"Megint az erdőben vagyok... de most valami más.. nem futok. Ez az! Nem futok, nem kerget senki. Várjunk.. meg kell találnom Jevet. Van értelme ha most elkezdek kiabálni? Hát, próba szerencse..
- Jev! Jev merre vagy?! - kiabáltam körbe nézve de nem láttam senkit se. Na oké, most még a hangját se hallom! Ez nem jó jel.. 
Úgy látom nincs más választásom, megindulok aztán csak megtalálom.. ez csak egy buta álom!
- Tessa! Itt vagyok! - kiabált Jev egy kicsit messzebbről, beleolvadt az erdő sötétségébe. Elindultunk egymás felé majd ijedten kaptam a fejem a bal oldalamra mert valami mozgást láttam. Jev észre vette, hogy megijedtem és magához ölelt ahogy oda ért hozzám.
- Ne félj Angyalom. Nem bánthat senki sem! - suttogta a fülembe majd gyengéden megsimogatta a hátam. - Annyira boldog vagyok.. végre sikerült. - mondta mosolyogva.
- Hát nem volt nehéz, tényleg csak el kellett lazulnom. - mondtam neki szégyenlősen. Meglepetten néztem körbe, már egyáltalán nem volt sötét. Gyönyörű naplemente volt az erdő túl oldalán és a fák között átsütöttek a nap utolsó sugarai. 
- Ez gyönyörű..! - mondtam izgatottan inkább csak úgy hangosan gondolkozva. 
- Úgy változik a hely, a környezet ahogy Te érzed magad, ahogy te szeretnéd. Ez a te álmod. Ha az én álmomban lennél benne akkor én tudnám változtatni kedvem szerint.. Szerintem tök muris. - magyarázta Jev lelkesen. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha álmomban fogok valakivel társalogni. Igazából.. 
- Muris? - kérdeztem nevetve. Hát szerintem inkább ijesztő.. Bármi megtörténhet.. Ez jó is meg rossz is egyben...
- Igen az! Angyalom... akkor szerintem el mondom, hogy mért is kerestelek meg. Amit Magnusnak mondtam abban nem hazudtam. Tényleg keresek valakit, vagyis inkább valamit.. - mondta Jev olyan komoly arccal amit még csak egyetlen egyszer láttam rajta, amikor hívatlanul megjelent a küszöbömön. 
- Mit keresel? Mért pont én segítsek benne? Szerintem.. khm.. kevés olyan dolog van amit te nem tudsz megcsinálni. - mondtam neki majd egy kis követ kezdtem el lökdösni a lábammal. 
- Akkor úgy látszik ez pont bele tartózik abba a kevés dologba.. - mondta Jev egy szégyenlős mosoly kíséretében. Ő szégyenlős? Ugyan.. csak rosszul látom.. - Sejted, hogy mi vagyok Tessa? 
- Fogalmam sincs de sejtem hogy, nem vagy egyszerű eset.. Boszorkánymester nem vagy se Árnyvadász. Ember meg főleg... Vérfarkasnak és Vámpírnak se gondollak. Az ilyet általában megérzem.. - mondtam neki gondolkozva. - Mi vagy? - kérdeztem tőle, őszintén kicsit félve a választól.
- Bukott... - válaszolta lesütött szemmel. Bukott? Bukott mi?! 
- Nem értem.. - mondtam neki de ekkor beugrott egy kép.. Egy angyal zuhan le az égből, fekete szárnyaival.. és közben ki hullanak a tollai. Hosszú, csillogó gyönyörű tollak vannak minden felé..  Ez a kép meg honnan jött? Jev volt az? Jev az angyal? - Angyal vagy.. - mondtam ki azt ami most már egyértelmű volt.
- Igen.. Bukott angyal. Sok száz éve élek már a földön.. de olyan késztetést hogy, téged megtaláljalak még nem éreztem. Egyszerűen megőrülök a gondolattól ha nem lehetek a közeledben és még rosszabb, hogy nem tudom mért van ez.. Valamiért úgy vonzol magadhoz mint molylepkét a lámpafény. - mondta Jev még mindig lesütött szemmel. 
- Azt hiszem sokkot kaptam. - mondtam kicsit hisztérikusan kuncogva. Ezt nem hiszem el.. Nekem soha nem lesz normális életem? Vagy legalább normálisnak mondható..? - Oké, angyal vagy.. vagy legalábbis félig meddig. Én mint boszorkánymester ugyan miben tudnék egy angyalnak segíteni? - kérdeztem tőle őszinte kíváncsisággal. Nem értem mért pont én.. Jó tudom különleges képességem van, még az én fajtámban is különleges de akkor is.. 
- Láttad a képet a fejedben? - kérdezte Jev halkan.
- Igen.. Te voltál? - kérdeztem majd megfogtam a kezét és megszorítottam, hogy végre nézzen már rám. 
- Igen.. én. Amikor lezuhantam onnan fentről kitépték a szárnyaim. Általában csupaszon esünk le a földre, de van akinek marad 1-2 toll. Halhatatlanok vagyunk de azzal a tollal meghalhatunk..  Ha elégetik. - mondta Jev most már a szemembe nézve. Az gondolataim fénysebességgel cikáztak a fejemben... Jev bukott angyal, szárnya volt.. most már nincs.. halhatatlan mint én de a tollal meg lehet ölni.. Ugye nem a tollat keresi?! 
- Jev.. te a tollat keresed igaz? - kérdeztem tőle megtörten. Nem értem mért de egyszerűen rám tört a szomorúság.
Válasz helyett csak bólintott majd hirtelen magához szorított. 
- Uhh.. Jev. Mért..? Megakarsz.... halni? - csak suttogni bírtam.
- Nem tudom.. nem hiszem. Vagyis nem. Csak... kell nekem a lehetőség, hogy szabadon rendelkezhessek az életem felett. - mondta ő is halkan miközben a hajammal babrált. 
- Én is halhatatlan vagyok. Ugyan meghalhatok, megsebesülhetek.. de alapjáraton véve akár örökké is élhetek. Nyomorult életem volt.. sőt most is az! De sose fordult meg a fejemben, hogy saját magam vessek véget neki. - mondtam neki kicsit indulatosan. Mindig is gyávának tartottam azt aki öngyilkosságot követ el.. Mindig van másik esély, mindig van remény... a halál nem megoldás.
- Csak ígérd meg hogy, segítesz.. - mormolta a fülembe Jev majd adott egy puszit a halántékomra. Kirázott tőle a hideg.. Megremegett a lábam.. Anyám, ezt biztos észre vette.
- Ígérd meg.. még a gondolatát is kivered a fejedből hogy, megölöd magad és akkor esküszöm hogy, segítek megkeresni. - mondtam neki majd a nyakához bújtam. Nem tudom mi ütött belém, de olyan közel akarok lenni hozzá amennyire csak lehetséges. 
- Esküszöm, hogy elfelejtem. Ha mellettem vagy eszembe se jut ilyen.. - mondta Jev halkan majd egy halk morgás hagyta el a száját ahogy ő is jobban hozzám bújt.
- Jól sejtem, hogy te teljesen felfogod forgatni az életem? - kérdeztem tőle mosollyal a számon. Nem fogok magamnak hazudni, egyáltalán nem bánnám..
- Nagy esély van rá Angyalom.. - mormolta a hajamba."

Hirtelen zuhanást éreztem, majd amikor kinyitottam a szemem már az ágyamban voltam. Hát ez nem volt semmi.. A fejem zúgott a sok új infótól és csak kérdések voltak.. válaszok nem. Legalább már tudom mi Jev.. mit akar tőlem.. vagyis hogy, miben kell neki segítenem. Már csak arra kéne rájönnöm mi történt velem. Minden gátlás nélkül úgy bújtam hozzá mintha az életem múlna rajta.. A józan eszem azt hiszem ismételten cserben hagyott.
Zsibbadtan ültem fel az ágyba majd elkezdtem kotorászni az éjjeliszekrényen a mobilom után. Éjjel fél 2... Az hogy, most vissza aludjak esélytelen...
Kibotorkáltam a konyhába, nem kapcsoltam villanyt. Kitapogattam egy poharat majd megengedtem a csapot.. Miközben folyattam a vizet hogy, eléggé hideg legyen még mindig az álmon járt az agyam. Épp indultam már vissza  a szobába amikor hallottam ahogy a bejárati ajtó halkan kinyitódik. Ijedtemben majdnem elejtettem a poharat is.
- Angyalom.. ne ijedj meg. - mondta Jev kuncogva. Hát ez meg mit képzel magáról? Oké hogy, iszonyat helyes.. és remeg mindenem ha hozzám ér de ez már sok....!!!
- Jev!! Ezt nem gondolod komolyan? Betörsz? - kiabáltam rá még mindig ijedtemben. Ezt nem hiszem el...
- Nem törtem be... Este kölcsön vettem a pótkulcsodat.. - mondta még mindig kuncogva de mentségére legyen mondva próbálta vissza fogni magát és boci szemekkel nézett.
- Ahh.. Felejtsd el. Minek jöttél? - kérdeztem tőle miközben a villanykapcsolót kerestem amit megis találtam miután majdnem levertem egy alacsonyan lógó képet a falról.
- Meglepetés.. - mondta egy szégyenlős mosoly kíséretében. Meglepetés???
- Az hogy, éjjel fél 2kor meglátogatsz? Igen tényleg az.. - motyogtam miközben leültem a konyha asztalhoz.
- Akár.. de jobbat találtam ki! - mondta majd olyan mosoly ült ki az arcára mint a gyerekeknek szokott amikor valami olyat akarnak csinálni amit a szülő megtiltott azért mert veszélyes.
- Ilyenkor? Mondjad... - adtam meg magam egy sóhajjal.
- Öltözz fel addig itt megvárlak. - mondta lelkesen.
Morcosan sétáltam be a szobámba és magamat átkoztam közben azért, hogy nem tudok nemet mondani...
Nem is lepődtem meg azon hogy, nem árult el semmit. Csak azt hogy, ha nem leszek csöndbe akkor baj lesz. Hurrá.. Mért van az hogy, amihez neki köze van az tilos? Veszélyes?

Miután bekanyarodtunk az elhagyatott gyárépületek között az egyik szűk sikátorba durcásan álltam meg az egyik falnak neki dőlve. Nem hiszem el, hogy képes volt hajnali 2-kor kirángatni az ágyból valami hülye meglepetés miatt. Melegen ajánlom neki, hogy nagyon jó meglepetés legyen vagy nem fogja megköszönni azt amit tőlem kap...
- Mindjárt... öhm.. maradj itt kérlek.. megnézek valamit és már itt is vagyok. - mondta Jev halkan. Csak bólintottam egyet. Egyenlőre még nem vagyok jó kedvemben.. Lábujjhegyre kellett állnom, hogy lássam merre ment. A sikátor tele volt nagy konténerekkel amik majdnem egy fejjel magasabbak voltak nálam. Nagyjából 2 perc múlva láttam ahogy vissza felé kocog és integet, hogy induljak meg felé.
- Angyalom.. a meglepi készen áll. - mondta egy kacsintással.
- Hát erre kíváncsi vagyok.. - mondtam neki most már kicsit jobb kedvel.
Kisebb akrobatikai mutatványok után egy elhagyatott gyárban kötöttünk ki. Mindenhol por meg kosz és büdös dohos szag volt.
- Te aztán tudod mire vágyik egy nő - mondtam neki nevetve majd a számhoz kaptam a kezem.
- Már nem kell csendben lenni - mondta most már ő is nevetve. Megfogta a kezem majd elindultunk a gyár másik felébe ami olyan sötét volt hogy, nem lehetett oda látni.
Először csak az tűnt fel hogy, valami csillog.. Majd amikor közelebb értünk leesett állal fogtam fel hogy, 3 hatalmas motorral szemezek..
- Te aztán tudod mire vágyik egy nő! - sikítottam majd oda rohantam az egyik motorhoz és lerántottam róla a takarót ami rá volt terítve.
- Ekkora lelkesedésre ugyan nem számítottam de tetszik, hogy ennyire.. öhhm.. beindultál! - mondta nevetve Jev majd oda sétált mellém.
- Ez olyan motor amire gondolok? - kérdeztem tőle boci szemekkel majd ugrottam örömömben egyet amikor Jev bólintott.
- Repülünk egyet Angyalom? - kérdezte Jev majd felpattant arra a motorra amiről az előbb lerántottam a pokrócot.
- Veled? Bármikor.. - mondtam neki majd felültem mögé...