1. fejezet (befejezése) 2. fejezet - Váratlan látogató

1. fejezet (folytatás)

- Nem értem mért hiszed, hogy ha tudná te a rokona vagy akkor meggyűlölne. Ismer téged, kedvel és szerintem bárki örülne neki ha ilyen nagynénije vagy bármilyen más rokona lenne mint te. Ideje lenne ha abba hagynád azt, hogy gonosznak hiszed magad csak azért mert boszorkánymester vagy! Némelyik Árnyvadász megirigyelhetné azt a sok jóságot ami benned van Tessa... és ezt komolyan mondom, ne vágj pofákat! - Magnus felállt majd az ablakhoz sétált és az eget kezdte bámulni. Ugyan felhők takarták a holdat de a fénye még így is megvilágította az alvó várost.
- Nem tudok erre mit mondani.. Sajnálom. Elfogom neki mondani, ígérem de adj még egy kis időt. Átkell gondolnom, mit mondjak. Rendben? - kérdeztem majd oda sétáltam Magnushoz és a vállára hajtottam a fejem. - Tudom mire gondolsz... Amit most elmondtál rólam, az ugyanúgy rád is vonatkozik. Csodálatos ember vagy és csak köszönni tudom azt a sok jót amit az életembe hoztál amióta ismerlek.. Hány száz éve is?! - vigyorogva kérdeztem majd boldogan vettem észre hogy, Magnus is újra mosolyog. Amióta tudom mi vagyok, ő mindig is mellettem állt és segített. Olyan mintha a testvérem lenne. Volt régen egy testvérem.. sajnos nem volt a legjobb testvér, de azt már rég elfeledtem. Jobb nem bolygatni a múltat...

2. fejezet - Váratlan látogató

Örömmel léptem be a lakásba amit tegnap béreltem ki, hogy amíg itt tartózkodok az ügyeim miatt legyen hol laknom. Nagyjából úgy saccoltam, hogy 1 hónap alatt elintézek mindent amiért jöttem és mehetek New Yorkba. Az utóbbi 50 évet Írországban töltöttem egy elég eldugott kúriában így nem keltett nagy feltűnést, hogy nem öregszem egy cseppet sem. Szeretettem ott lakni, de ott sem bírtam az időjárást, mint ahogy itt sem. Az eső az egyetlen amit soha de soha nem bírtam megszokni. Az hogy, New Yorkba költözök nem teljesen az én ötletem volt.. Magnus ajánlotta fel nekem az ottani lakását. Ugyan ő is ott lakik de azt mondta elég nagy az a lakás kettőjüknek. Meg egy macskának..
Gyorsan lefürdöttem majd pizsamába bújtam és ahogy lefeküdtem szinte egyből el is aludtam.
Sikoltozásra ébredtem és beletelt pár pillanatba mire rájöttem, hogy a saját hangom hallottam. Megint az a rémálom.. Hónapok óta ugyan azt álmodom. Egy erdőben futok valami elöl, már érzem, hogy majdnem elkap és általában ilyenkor szoktam felébredni a saját sikoltozásomra. Az álom alatt folyamatosan a saját nevem suttogja egy férfi és azt kéri, hogy segítsek neki. " Tessa, kérlek... segíts! " Már kezd elegem lenni belőle.. Nem tudom megfejteni az álmot, nem tudok értelmet adni neki. Pedig valami értelmének kell lenni, ha hónapok óta minden éjszaka ugyan azt álmodom.. Valami fontos.. Valaki fontos..
Rá néztem az órára és reggel 7 órát mutatott. Egész jó.. Bár rám férne, hogy többet aludjak, úgy döntöttem felkelek. Kibotorkáltam a konyhába és elkezdtem keresgélni a konyhaszekrényen a kávét. Emlékszem, hogy tegnap vettem.. valahol itt kell lennie.. Ááá meg is van. Miután sikeresen megcsináltam egy jó forró fekete kávét, leültem az asztalhoz. Mivel se újság se a laptopom nem volt a közelben így csak az ablak bámulása jutott nekem.
Annyira elbambultam, hogy jó pár csöngés után vettem észre, hogy csörög a telefonom. Oda siettem az előszobába a kabátomhoz majd előkutattam a zsebeiből a mobilom.
- Hello? - kérdeztem, mivel ismeretlen volt a szám.
- Szia Tessy! - szólt vidáman Magnus.
- Szia! Mit szeretnél? - miközben vártam a válaszra, csak annyi jutott eszembe, hogy honnan tudja a számom? Nem rémlik, hogy megadtam volna neki az új számom.. Mondjuk tőle bármi kitellik..
- Hamarabb megyek New Yorkba mint eredetileg terveztem. Holnap utánra már ott kell lennem. A Klávé akar valamit és erősen ajánlották, hogy jelen legyek a gyűlésen. Szóval azt akarom kérdezni, hogy feltétlenül maradni szeretnél még 1 hónapot vagy, eltudod intézni addig amit szeretnél? - hallottam hogy, valamit susmorog a háttérben valakivel, de azt nem tudtam megállapítani, hogy kivel beszélhet.
- Hát igazság szerint eltudnám intézni addigra.. Csak gondoltam kipihenem magam egy kicsit mielőtt oda költözöm hozzád. De tudod mit? Megyek veled...! - mondtam mosolyogva majd a homlokomra csaptam. - Magnus mégse mehetek rögtön! Van egy dolog amit leghamarabb is csak 1 hét múlva tudok elintézni. De amint lehet, megyek utánad.. Rendben? De azért köszi, hogy megkérdezted! - elkeseredtem, mivel belegondoltam, hogy teljesen egyedül leszek itt Londonban.. Nem mintha Írországban nem lettem volna, egyedül de az szándékos magány volt.. most nem akartam egyedül lenni.. szükségem lenne a társaságra, vagy az álmaim miatt úgy érzem becsavarodok.
- Rendben drágám. Ja Alec üdvözöl és azt mondja alig várja, hogy megismerjen! - hallottam Magnus hangján az izgatottságot. - Ha gondolod átjöhetnél ma vacsorára!
- Ez jó ötlet, de inkább gyertek ti, főzök valami finomat! - javasoltam nagy lelkesedéssel, ezzel legalább letudom magam kötni és nem jár folyton az agyam az álmon.
- Jobban tetszik, hogy nem nekem kell... - hallottam a hangján hogy, mosolyog. - Hányra vagyunk hivatalosak?
- Hétre szerintem jöhettek. Hozz bort vagy valami más finomat! - mondtam én is mosolyogva.
- Ez csak természetes! Akkor este, addig is szép napot! - majd letette.
Leraktam a telefonom a konyhai asztalra, majd a besasszéztam a fürdőbe hogy, tűrhető külsőt öltsek magamra. A hajam szokás szerint szénabogja de mondhatni volt időm megszokni. Miután a hajam megcsináltam, felraktam egy kis sminket és végeztem a fogmosással, átmentem a hálószobámba. Kis válogatás után egy fekete farmernál és egy kék ingnél döntöttem. Az előszobábam felkaptam a csizmám, a bőrdzsekim, a vállamra csaptam a táskám és kiléptem az utcára.
A vásárlást hamar letudtam, a közelben találtam egy kis piacot, ott majdnem mindent beszereztem az esti vacsorához, amit meg mégsem sikerült azt a ház melletti közértben megtaláltam.
Elgondolkodva sétálgattam a járdán, már csak pár háznyira voltam a lakástól amikor észre vettem, hogy valaki követ. Ugyan az utca túl oldalán ment, de egyértelműen utánam jött. Magamra parancsoltam, hogy meg ne álljak, és még csak véletlenül se nézzek oda. A szívverésem enyhén felgyorsult, és mintha a lábam is megremegett volna de magamban nyugtáztam, hogy két lépés és bent vagyok a lakásban. Mivel nem néztem hátra, nem tudtam hogy hol lehet az alak. Gyorsan kinyitottam a bejárati ajtót majd becsusszantam a résen és bevágtam a hátam mögött az ajtót majd neki dőltem.
Kellett pár másodperc mire lenyugodott annyira a szívverésem, hogy nem hallottam a fülemben dobolni. A konyhai ablakhoz sétáltam és kinéztem az ablakon. Megnyugodva nyugtáztam, hogy egy szerelmes páron kivül senki sincs az utcán. Ezt nem hiszem el.. tényleg kezdek becsavarodni.. Lehet szólnom kéne Magnusnak..
Hamar elvetettem ezt az ötletet, nem akarom még ezzel is terhelni őt. Ezt magamnak kell megoldanom és punktum!
Előhaláztam az ágy alól a laptopom majd miután beüzemeltem gyors megnéztem az e-mail-jeim és elindítottam a zenelejátszót. Zene hallgatás mellett a legjobb főzni. Mosolyogva álltam neki a reggelim elkészítésének. Egy kis pirítós tökéletes lesz most egy bögre tea mellé. Nyammi! Már teljesen meg is feledkeztem az alakról aki követett, úgy gondoltam tényleg csak rossz passzban vagyok, és az az ember nem is engem követett csak pont erre jött ő is. Ennyi.. Nem kell mindent túl komplikálni Tessa..
Pont a mosogatást fejezetem be amikor halk kopogást hallottam. Megtöröltem a kezem és oda kocogtam az ajtóhoz és kinyitottam. Az az alak állt a küszöbömön.. Ugyan az az alak aki nagyjából egy órája hazáig "kísért". Hátra léptem egyet. Nem láttam az arcát, a kapucnia mélyen az arcába lógott és az árnyék se segített abban hogy, jobban lássak. Mivel nem szólalt meg, köhintettem egyet majd erőt véve magamon megszólaltam.
- Segíthetek valamiben? - kérdeztem mivel más nem jutott az eszembe és valamiért azt éreztem ezt kell kérdeznem.
- Csak te tudsz segíteni. Bemehetek? - kérdezte az ismeretlen.. Azt meg kell hagyni nagyon kellemes hangja van. Hmm...
- Semmiképp! Ki maga? - kérdeztem felháborodva, majd átnéztem a válla fölött az utcára, hogy lássam egyedül vagyok-e vele vagy lesz szemtanú ha esetleg ...
- Tudod, hogy ki vagyok. Érezned kell. - felelte majd lehúzta a fejéről a kapucnit. Konkrétan hallani lehetett ahogy elakadt a lélegzetem. Úristen de ciki.. Olyan arca volt, hogy emlékeznék ha valaha láttam volna, de mégis ismerős volt. A hangja pedig.. tökéletesen megegyezik az álmomban hallott férfiéval. Ez meg hogy?
- Én nem tudom maga kicsoda és főleg nem hogy miről dumál itt nekem, de nem vagyok kíváncsi a holtkóros szövegére. Ha nem tud értelmesen kommunikálni, húzzon el innen! - akaratom ellenére ellenséges voltam vele, de mégis mit képzel, hogy itt szórakozik velem? Még, hogy éreznem kell.. pfff!!!
- Tessa.. segíts! - nyögte a férfi megtörten miután így lehordtam. Elég elgyötört arcot vágott, mintha szenvedne azért, hogy segítséget kell kérnie.
- Mégis hogy.. Mi.. Ezt nem hiszem el.. ugye ez csak egy vicc? - kérdeztem de már egyáltalán nem voltam a toppon, ugyan olyan elkeseredetten kérdeztem vissza mint ahogy előbb a férfi válaszolt. - Maga van az álmomban? Hónapok óta.. - nyögtem még majd mivel más lehetőséget nem láttam, kinyitottam az ajtót így beengedve a férfit.